Papírszínház

Papírszínház előadásainkat kifejezetten kis térbe, vagy alacsony közönséglétszám (20-30 fő) esetén ajánljuk. (Nagyobb lészám esetén szívesen mesélünk kétszer egymás után, hogy mindenki számára teljes legyen az élmény.)

Az előadások interaktívak, hangszerekkel, dalokkal, verstanulással és/vagy foglalkozásokkal kiegészítve. Egy mese időtartama 15-20 perc. A mesék tetszés szerint egymás után fűzhetők, így 30-40 perces műsor is kialakítható.  

Papírszínházból mesél: Revuczky Nóra

 

Papírszínház előadások a Csimota Kiadó gondozásában jelentek meg. 

Rendelhető előadások:

 

A kis kakas gyémánt félkrajcárja (magyar népmese, Arany Lászó nyomán)

A só (magyar népmese, Benedek Elek nyomán)

Visszajött a répa (kínai népmese)

Holle anyó (Grimm-fivérek gyűjtése nyomán)

Csipkerózsika (Grimm-fivérek gyűjtése nyomán)

A csizmás kandúr (Grimm-fivérek nyomán)

Fenyőlegenda (Thierry Chapeau)

Egy fa keret az asztalra helyezve. Vajon mit rejthet ez a varázslatos doboz? Rejtély. Egyik ajtó, másik ajtó, harmadik, sorra kinyílnak és feltárul előttünk egy keretbe foglalt szép kép. Csoda. A kép lassan csúszik, miközben a mesélő hangját halljuk, majd egy újabb kép következik és egy újabb.

A japán kamishibai szó szószerinti fordítása színházi játék papírból. A képek egy történetet mesélnek el, minden illusztráció a mese egy-egy elemét eleveníti fel.  
A nézőknél a lapok cseréje, mozgatása drámai hatást ér el. A könyvvel ellentétben, a kamishibai képei egymásra csúszva, egymást kiegészítve fokozatosan jelennek meg. Néha csak lassan folyamatosan, miközben a mesélő a történet szövegét mondja,  máskor szakaszosan,  és ilyenkor mindenki izgatottan várja, vajon mit rejt a lap eltakart fele. Hirtelen mozgás esetén a meglepetésre helyezzük a hangsúlyt.

A sziciliai mesélők, „cantestorie” például az összes képet egy óriási képregény formájában állították ki és egy pálca segítségével mutatták éppen hol tartanak a mesében, aztán a képeket külön is kommentálták. Ez a módszer a XIX században Magyarországon is létezett és képmutogatónak hívták. 
A mai formájában ismert kamishibai a húszas évek végén jelent meg Japánban és a siker azonnali volt, ez lett a szegények és gyerekek mozija. A kamishibai mesélők, „gaito-k” kerékpáron járták a vidéket, a csomagtartóra erősített lakkozott fakeretben pedig három mesét és fánkokat, édességeket vittek a gyerekeknek.

Európában a 70-es években jelenik meg és hála a kamishibai rajongóknak mára már az egész világon hozzáférhető a gyerekek számára.

forrás: https://csimota.hu/papirszinhaz-eredete

© Délibáb Társulat 2020